Mi köze az MNB friss döntésének és a 2022-es szja-visszatérítésnek az idei közgazdasági Nobel-díjhoz?
Az idei közgazdasági Nobel-díjat Robert E. Hall és Michael Woodford kapták a „makroökonómiai stabilizáció mikroökonómiai megalapozásáért”. Munkásságuk alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy a makrogazdasági elemzésekhez ma rendelkezésre áll egy rugalmas, megbízható, a gazdasági szereplők viselkedéséből felépített, a bizonytalanságot és a várakozásokat is figyelembe venni képes eszköztár.
A makrogazdasági ingadozások csillapítására törekvő stabilizációs politika a 20. században született meg, főként John Maynard Keynes munkásságának köszönhetően, aki a gazdasági visszaeséseket az aggregált kereslet kiszámíthatatlan viselkedésére vezette vissza. Az 1970-es évek stagflációja azonban megmutatta e megközelítés korlátait. Robert Lucas nyomán világossá vált, hogy a gazdaságpolitika szisztematikus mintázatai beépülnek a szereplők várakozásaiba, ami megmagyarázta, miért vezetett az amerikai gazdaság keynes-i kezelése tartós inflációhoz a reálgazdaság gyengélkedése mellett.
Hall és a háztartási fogyasztás
Hall a keynes-i aggregált fogyasztási függvény helyett az egyéni döntésekből kiindulva elemezte a háztartások fogyasztási-megtakarítási viselkedését. Feltételezte, hogy a háztartások nem az éppen aktuális jövedelmük, hanem a jövőben várt életpálya-keresetük alapján hozzák meg döntéseiket. Levezetett egy egyszerű tesztet is, amelynek segítségével a hagyományos, jelenlegi jövedelmet hangsúlyozó és a várakozásokkal bővített, előretekintő fogyasztási viselkedés empirikusan elkülöníthetővé vált.
Mára erős konszenzus alakult ki abban, hogy bár a háztartások viselkedésében vannak keynes-i elemek is, ezt leginkább a likviditáskorlátokkal lehet magyarázni. A kellő megtakarítással rendelkező háztartások előretekintő módon alakítják fogyasztásukat, míg a tartalékokkal nem rendelkező, jellemzően alacsonyabb jövedelmű háztartások kényszerűen az éppen rendelkezésre álló jövedelmüket tudják elkölteni. Minél magasabb az utóbbi háztartások aránya, annál erősebben reagál az aggregált fogyasztás a fiskális politika eszközeire.
Magyarországon jó példa erre a 2021 őszén bejelentett, majd 2022 elején folyósított személyijövedelemadó-visszatérítés. Mivel ez tudottan egyszeri esemény volt, a háztartások életpálya-jövedelmét csak szerény mértékben emelte. A Hall-i modell szerint viselkedő háztartások optimális reakciója a megtakarítás vagy hiteltörlesztés, míg a likviditáskorlátos háztartások esetében a többletjövedelem elköltésre kerül. A Magyar Nemzeti Bank 2022 szeptemberi inflációs jelentése szerint a magyar háztartások a kapott összegek 37,4%-át használták fel napi kiadásokra, 35,8%-át megtakarításra vagy hiteltörlesztésre, és 26,8%-át egyedi nagyobb kiadásokra.
Woodford és a monetáris politika
A monetáris politika elemzési eszköztárában domináns szerepet játszanak az új-keynes-i modellek, amelyeket a jegybankok előrejelzésre és a gazdaságpolitika hatásvizsgálatára használnak. Michael Woodford alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy ezek a modellek mára be tudják tölteni ezt a szerepet. Az új-keynes-i kutatási program célja az volt, hogy a Lucas-kritikára adott válaszként kellő mikroökonómiai megalapozottsággal rendelkező, de fontos keynes-i elemeket is megjeleníteni képes modelleket alkosson.
Woodford számos cikkben és meghatározó kötetében fektette le az új-keynes-i modellek máig használt alapjait. A legegyszerűbb modell három egyenletet tartalmaz: ezek egyike gyakorlatilag Hall fogyasztási függvénye, a második az infláció dinamikáját leíró új-keynes-i Phillips-görbe, a harmadik pedig a monetáris politikai döntéshozatalt leíró Taylor-szabály. A várakozások kulcsszerepet játszanak, és akár önbeteljesítőek is lehetnek.
Magyarországon friss példa erre az inflációs cél fél százalékpontos csökkentése 2026 szeptemberében. A 2026. szeptember 22-i bejelentésre a pénzpiacok a közép- és hosszú távú hozamok mintegy 10 bázispontos mérséklődésével reagáltak. A szerény csökkenés valószínűleg nem a jegybanki hitelesség hiányát jelzi, hiszen a várható célcsökkentés és annak mértéke valószínűsíthető volt, így a piacokat nem lepte meg különösebben.
Összegzés
A 2026-os díjazottak alapvetően járultak hozzá ahhoz, hogy a makrogazdasági elemzésekhez rendelkezésre álljon egy a gazdasági szereplők viselkedéséből felépített, a bizonytalanságot és a várakozásokat is figyelembe venni képes eszköztár. A keretrendszer a 2008-as pénzügyi válság után is alkalmasnak bizonyult arra, hogy beépítse az új csatornákat, például a pénzügyi szektor szerepét. Hall és Woodford érdeme, hogy a legfontosabb építőkockákat – a fogyasztási és árazási viselkedést – megalkották, illetve konzisztens keretbe helyezték.
