Sötét titkok a múzeumokban: évtizedek óta őrzött náci műkincsek nyomába erednek Európában
Olaszország is napirendre tűzte a nácik által elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásával foglalkozó testület felállítását, amivel mintegy negyedszázaddal követi más nagy európai országok gyakorlatát. A napokban a kormányfő, Giorgia Meloni pártjának egyik képviselője a törvényhozás elé terjesztette az erről szóló jogszabálytervezetet, amelyet a miniszterelnök civilizációs tettként értékelt.
Svájc is lépéseket tett e téren: az alpesi országban most kezdte el működését a restitúciós bizottság, amelynek irányítója Simonetta Sommaruga volt államfő. Sommaruga elismerte, hogy országában néha több idő kell a dolgokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy nem történt semmi.
Olaszországban az állam által támogatott rablások 1938-ban kezdődtek, amikor a fasiszta diktátor, Mussolini rasszista törvényei életbe léptek, majd 1943-ban a német megszállás alatt teljesedtek ki. A zsidóktól elkonfiskált műtárgyak egy része olasz múzeumokban landolt, de igazán kevés konkrét eset került azóta napvilágra.
Az egyik most felemlített ügy Edouard Manet Portrait de M. Arnaud à cheval (1875) című vászna, amely a német festő, Max Liebermann családjáé volt. A kép vélhetően kényszereladást követően, némi kerülővel a milánói Galleria d’Arte Moderna gyűjteményébe került, és most az örökösök szeretnék visszakapni. Az intézmény egyik irányítója, Paola Zatti azt nyilatkozta, a festményt Liebermann felesége 1935-ben önként adta el egy zsidó műtárgykereskedőnek.
Egy másik ügy egy 16. század eleji alkotást érint: Girolamo da Romano festménye egy olasz-francia üzletember, a Párizsban élő Federico Gentili di Giuseppe tulajdona volt, és 1941-ben a nácibarát Vichy-kormány közreműködésével elárverezték. 1998-ban tulajdonosa a milánói Pinacoteca di Brera múzeumnak adta el. Az intézmény 2011-ben kölcsönadta a vásznat egy floridai múzeumnak, ám ekkor az amerikai hatóságok lefoglalták, miután a Gentili-örökösök kérelmét indokoltnak találták.
Olaszországban e két kirívó eseten kívül nem nagyon került nyilvánosságra más hasonló ügy, így annak felderítése, hogy valójában mit rejtenek az olasz múzeumi gyűjtemények, még várat magára. Talán tucatnyi bizonytalan múltú képet őriznek olasz közintézmények – nyilatkozta a pármai egyetem kutatója, Katharina Hüls-Valenti, aki tagja volt a törvényjavaslatot összeállító csapatnak, hozzátéve: de semmi nem biztos.
Vélhetően ennél jóval több bizonytalan múltú műtárgy keltheti fel az elkötelezett kutatók figyelmét. 2001-ben Tina Anselmi egykori egészségügyi miniszter vállalta fel a zsidóktól eltulajdonított értékek utáni kutatás irányítását, és 7847 olyan esetet derítettek fel, amely kimerítette a szisztematikus kifosztás fogalmát. Azután nem sok történt.
