Az M10 Booker Tank Program Összeomlása
A Pentagon bejelentette, hogy a harckocsifejlesztés céljából indított M10 Booker programot törlik, miután kiderült, hogy a tank nem felel meg a modern harctéri követelményeknek. Az eredeti cél az volt, hogy egy könnyű, mozgékony harckocsit hozzanak létre, amely légi úton is szállítható, de a gyorsan fejlődő védelmi technológiák miatt a könyékig érő problémák elkerülhetetlenné váltak.
A Technológiai Fejlődés Hatása
A National Security Journal szakértői szerint a program végleges leállításának fő oka a harckocsik elhárítására kifejlesztett eszközök, például drónok és páncéltörő rakéták gyors fejlődése volt. Az ehhez való alkalmazkodás során a kiegészítő védelmi rendszerek, mint a páncélezések és elektronikus harcászati modulok, jelentős súlygyarapodást okoztak az M10-esnél.
Túl Nehéz a „Könnyű Tank” Fogalmához
Míg a program elején a tank könnyű kategóriába sorolható volt, a védelmi intézkedések hozzáadásával a tömeg 40 tonna fölé nőtt, így már nem volt indokolt a „könnyűtank” elnevezés. A klasszikus, orosz-szovjet harckocsik körében a jellemző súly 40-50 tonna között mozog, tehát az M10-es besorolása teljesen megkérdőjeleződött.
Az Amerikai Haditechnika Jövője
Az amerikai M1 Abrams tank, amely 60 tonna körüli testtömeggel rendelkezik, sokkal jobb túlélőképességgel bír. A döntéshozók tehát úgy látják, hogy felesleges egy új harckocsit gyártani, mikor a már meglévő modellek is kielégítik a hadsereg igényeit, különösen a kiszolgálásához szükséges infrastruktúra figyelembevételével.
A Legyártott Tankok Sorsa
A program leállításáig körülbelül két tucat M10 Bookert vettek át az amerikai katonák. A jövőben nem világos, hogy mi lesz a sorsuk; esetleg hadgyakorlatokon használnák őket az ellenséges tankok szimulálására, vagy külföldre értékesíthetik, esetleg vésztartaléknak tartják meg.
Az M10 Booker program tehetetlensége rávilágít arra, hogy a modern haditechnikai fejlesztésekben a klasszikus értelemben vett könnyű harckocsik piaca mennyire megváltozott az idők során. Az elképzelések és a valóság közötti szakadék soha nem volt ekkora, és az amerikai hadsereg az elkövetkező időszakban valószínűleg újra értékeli harckocsi szükségleteit.
