Kínai Zöld Energia: Mítosz vagy Valóság?
Voltaképpen milyen helyet foglal el Kína a globális zöld energiai versenyben? A nyugati világban sokan ünneplik Kínát, mint a zöld energia terén domináló hatalmat, március 23-án Bjorn Lomborg, a Copenhagen Consensus Center elnöke egyértelművé tette, hogy ez a zöld szuperhatalom státusz valójában csak egy mítosz.
Kína tömegesen állítja elő a napelemeket, szélturbinákat és elektromos járműveket, amik látszólagos sikereket hoznak a zöld energetikai átmenet szószólói számára. Azonban Lomborg rámutat, hogy ezeket a termékeket egy még nagyobb háttér, a fosszilis energia, különösen a szén hatalmas felhasználása mellett gyártják, amely továbbra is meghatározó Kína energiamixében.
Kína energiapolitikájának figyelembe vételekor elkerülhetetlen, hogy megemlítsük a szénhez fűződő függőséget. A napelemgyártás szinte minden aspektusa túltermelésbe csúszott, mivel a válságba jutott ingatlanszektorból származó tőke áramlott ebbe az iparágba. A következmény, hogy a napelemgyártás elvesztette versenyképességét, az iparág profitmarzsa gyakran mínusz 20% körüli szintre süllyedt, több mint 40 vállalat csődbe ment, és a munkaerő harmada elbocsátásra került.
Kína energiapolitikájának másik szegmense az elektromos autókra irányuló befektetések. A tervek szerint a jövőben Kína szeretne jelentősen csökkenteni az importált olajtól való függőségét, habár az elektromos autók gyártása és üzemeltetése is szénalapú energiának van alávetve. Egy friss tanulmány szerint egy kínai elektromos autó élettartama során a benzines autók CO₂-emissziójának 85-90%-át termeli. Ráadásul a használatuk is alacsonyabb, mint a hagyományos modelleké, ami hozzájárul a kilométerekre vetített környezetszennyezés növekedéséhez.
Figyelembe kell venni, hogy miközben Kína rekordmennyiségű nap- és szélerőművet épít, az új szénerőművek építése sem állt meg, sőt, az ország továbbra is a világ legnagyobb szénfogyasztója marad, kiszolgálva energiaszükségletének több mint 87%-át fosszilis tüzelőanyagokból.
A helyzet az, hogy Kína nem csupán a megújuló energiaforrások irányába kanyarodik, hanem olyan technológiákban is vezet, amelyek valóban képesek lehetnek a bolygó dekarbonizálására, mint például a nukleáris fúzió és hasadás. A hagyományos atomerőművek építési költségei Nyugaton az egekben vannak, míg Kínában 2000 óta a költségek feleződtek, és az új reaktorok felépítése csupán öt évet vesz igénybe. Jelenleg Kínában működő 60 reaktor mellett 37 további építése folyamatban van, ami a világ összes épülő reaktorának közel felét teszi ki.
Ebben a globális versenyben, ahol az energiafogyasztás és a technológiai fejlesztés a kulcs, a Nyugatnak fel kellene hagynia a saját magára kivetett energiapolitikai korlátokkal, és inkább a kínai modellt követve kellene növelnie energiafelhasználását, figyelembe véve a nukleáris energia potenciálját is.
