A pénztömeg nem minden
Az Európai Unió számára sokadik ébredést jelentett az ukrajnai háború kitörése, amely új fázisba lépett Donald Trump januári újra beiktatásával. A geopolitikai táj képében megjelentek a korábban megbízhatónak tartott dolgotlan partnerek, például az Egyesült Államok, akik keveset tettek a kontinens védelmének megerősítése érdekében. Az uniós tagállamoknak sürgető szükségük van az ipar tartós újraszervezésére és a biztonságra.
Az újraértelmezés igénye
Mivel a nyugati politikai táj folyamatosan változik, az EU-nak fel kell tennie a kérdést: hajlandóak-e együttműködni a nemzetbiztonság érdekében, vagy kockáztatják, hogy irreleváns szereplőkké váljanak. Az orosz agresszió és az USA ingatag katonai támogatása mellett nem meglepő, hogy Európa a fegyverkezés útjára lépett. A közelmúlt eseményei fényt derítettek arra is, hogy a pénz nem elegendő önmagában a stratégiai ütőképesség megteremtéséhez.
Európa védelmi költései
Az Európai Parlament kutatószolgálatának elemzése szerint a következő évek kulcsát az adja, hogy a folyamatosan növekvő védelmi kiadásokból valóban hatékony rendszerek és rugalmas ipari kapacitások alakuljanak-e ki, vagy a széttagolt szabályozás és protekcionizmus által felemésztett források fogják a felhasználást. A 2025-ös NATO-csúcson a tagországok egyhangúlag 2035-re 5%-os védelmi költést határoztak meg, amely megoszlik a katonai és kritikus infrastruktúrára. Ez a döntés a tagállamok múltbeli lemaradása miatt különösen fontos.
Új irányok
A Bizottság reakciója a felmerülő kihívásokra a Readiness 2030/ReArm Europe csomag, amely akár 800 milliárd eurónyi beruházást mozgósíthat. A cél egyszerű szállítási és pénzügyi eszközök létrehozása, amelyek csökkenthetik a gyártási folyamatok időigényét és költségeit. Az európai lőszergyártási kapacitások 2025 végére már a trilóki számokig növekedhetnek, amennyiben a gyártók előre tervezik a keresletet.
Fegyelmezetlen kifizetések
Ugyanakkor, amikor a hadiipar versenyképessége kerül terítékre, az uniós gyártók nem tűnhetnek olyan hatékonynak, mint amerikai riválisaik. A nemzetközi fegyvergyártók között csupán 19 cég érkezik az EU-ból. A helyzet jelenlegi rendszere épp hogy nem kedvez a közös beszerzéseknek, hiszen a sürgős vásárlási igények sok esetben kiszorítják a hatékonyabb együttműködéseket. A valóság viszont az, hogy a potenciális megtakarítások nagysága évi 18-57 milliárd euróra rugaszkodhat fel, amennyiben a közös beszerzés elvét szem előtt tartjuk.
Korlátos lehetőségek
A szabályozás széttagoltsága még inkább súlyosbítja a helyzetet, mivel a tagállamok szinte bármikor megkerülhetik a közös beszerzési irányelveket, ha úgy érzik, hogy nemzeti érdekeik ezt megkövetelik. A jelenlegi gyakorlat, amely az eseti engedélyeket részesíti előnyben, nemcsak logisztikai, hanem ellátásbiztonsági szempontból is aggályos, végeredményben pedig súlyosan akadályozza a kontinens ipari bázisának kiépítését.
A közös jövő záloga
Az EU-nak most valóban cselekednie kell, mivel amennyiben nem képes összehangolni tagállamai gyakorlatait, a visszafordíthatatlan lemaradás és a külső függőség vár rá. Jelenleg Európa pénzügyi, politikai és társadalmi támogatással bír a védelmi modernizáció terén, de mindez csak akkor válhat valósággá, ha a tagállamok képesek lesznek koordinálni a rendeléseiket és aggregálni a keresletüket.
Európának most komoly döntéseket kell hoznia, különben a történelmi események visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak. Az együttműködés hiánya a kontinens stabilitásának, versenyképességének komoly veszélyeztetése lehet.
