A családi pótlék története és jelentősége
A családi pótlék a magyar szociálpolitikában kulcsfontosságú szerepet játszik, már 1912 óta. E támogatás célja mindig is az volt, hogy mérsékelje a gyermekneveléssel járó többletkiadásokat, és segítse a háztartások terheit. Azonban 2008 óta az összeg nem emelkedett, ami arra utal, hogy ma már nem képes betölteni eredeti szerepét. Jelenleg egy kétgyermekes család havi 13.300 forint családi pótlékra jogosult gyermekenként, ami a hazai átlagbér csupán 4-5%-át jelenti.
Az első családi pótlékot az állami közalkalmazottak számára vezették be, kezdetben 200 koronát kaptak a tisztviselők gyermekenként, míg az egyéb alkalmazottak 100 koronát. Érdekes, hogy a juttatás nemcsak gyermekek után járt, hanem más eltartott családtagokra is kiterjedt. 1912-ben a támogatás körülbelül 5.500 igénylőt és 7.000 gyermeket érintett, de a hatása csekély volt, mivel a társadalom szélesebb rétegeit nem érte el.
A családi pótlék fejlődése az évtizedek során
1946-tól a családi pótlékra jogosultak köre jelentősen bővült, így az igénybevevők száma is gyorsan megnövekedett. Ennek köszönhetően 1947-re már 423 ezer gyermek után folyósítottak támogatást. Az 1953-as reformok révén annyira befogadó lett a rendszer, hogy a három vagy több gyermeket nevelő mezőgazdasági termelőszövetkezeti dolgozók is részesültek támogatásban, ezzel bővítve a juttatásra jogosultak körét.
1983-ban újabb változás következett be, lehetővé téve az egygyermekes családok számára is a jogosultság visszaállítását, azonban ez csupán a gyermek hatéves koráig volt érvényes. A családi pótlék 1990-re vált valódi univerzális, munkaviszonytól független ellátássá, ezzel lehetővé téve, hogy minden gyermek után juttatást kapjanak a családok, függetlenül a szülők foglalkoztatottságától.
A támogatás jelentősége ma
Úgy tűnik, hogy a családi pótlék az elmúlt évtizedekben drámaian elvesztette jelentőségét, és ma már nem képes a rászorulók számára jelentős támogatást nyújtani. A családi pótlék összege az 1950-es évektől 1990-ig folyamatosan növekedett, 1990-re pedig elérte az átlagbér 20%-át. Míg az 1980-as években a családi pótlék a keresetek jelentős részét tette ki, mára ez a támogatás alig érzékelhető a családok mindennapi életében.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a családi támogatás egykori jelentősége és társadalmi prioritása mára eltűnt, és sürgős szükség van a rendszer felülvizsgálatára. Az állami támogatások megfelelő mértéke elengedhetetlen a családok jólétéhez, és elengedhetetlen, hogy a juttatások ne csak szimbólumként létezzenek, hanem valódi segítséget nyújthassanak a gyermeknevelés terheinek csökkentésében.
