A TAO-rendszer jövője: A sportközgazdász figyelmeztetései
A magyar sport jelenleg intenzíven függ a taorendszertől, azonban a közelmúltban Szabados Gábor sportközgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy amiért a rendszer működik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy jövője is biztosított. Az általa említett problémák, mint például az ellenőrzések hiánya és a források nem megfelelő felhasználása, mélyebb átgondolásra késztetnek.
A tao-rendszer 2011 óta a magyar sportfinanszírozás alapvető része, de a bevezetése nem volt zökkenőmentes. A kormány 2010-ben próbálta elindítani, de az EU-val való hosszas egyeztetések után végül csak 2011-ben kapott zöld utat, miután számos szigorú feltételt kellett teljesítenie. Az EU célja a piaci verseny tisztán tartása volt, ennek ellenére a gyakorlatban sok esetben a források kikerülték a profi sportot, amire a szakértő is rámutatott.
A nem megfelelő forrásfelhasználás következményei
Szabados Gábor szerint a jelenlegi gyakorlat elég messze áll az EU-s normáktól. A sportklubok gyakran adminisztratív trükkökkel terelik át a forrásokat, például utánpótlás szakágvezetői státuszba sorolják az edzőket. Ezen kívül a nagyobb klubok gyakran több, kisebb kérelem formájában kérik a támogatásokat, mivel azokat a sportági szövetségek bírálják el, nem pedig az állam.
A taorendszer eredeti kerete az utánpótlás és a szabadidős sportok finanszírozására vonatkozik, ami a létesítményfejlesztésen kívül már a létesítmények fenntartására is kiterjed. Az EU kifejezetten megtiltja, hogy taopénzeket a profi sportágakhoz juttassanak, míg a valóságban az ellenőrzések hiánya miatt sok esetben mégis áramlik a pénz a profikhoz.
Az ellenőrzési hiányosságok és a politikai befolyás
Az ellenőrzés területén is súlyos problémák figyelhetők meg. Szabados szerint az ellenőrök két év késésben vannak, ami már évek óta fennálló helyzetet jelent. Szerinte célszerű lett volna egy központi taoirodát létrehozni, amely összehangolja az összes sportági szövetség munkáját, ehelyett azonban minden szövetség külön-külön kénytelen megoldani az ügyintézést.
Az érdemi támogatás mértékét sokszor nem a szakmai teljesítmény határozza meg, hanem a politikai kapcsolatok. A szakszerűtlen eljárások miatt a taorendszer legitimitása erősen megkérdőjelezhető. Szabados szavaival élve: ha valakinek a tao szó hallatán Felcsút jut eszébe, az nem a véletlen műve.
A rendszer pozitív hozadéka és a jövőbeli kihívások
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a tao pozitív hatásait sem: új sportpályák épültek, nőtt az amatőr csapatok létszáma, és több ember sportol rendszeresen. A sportágak számára biztosított forrásoknak köszönhetően a mérkőzések minősége is javult, és a csapatok egységes felszereléseket kaptak, ami csökkentette a nevezési díjakat is.
Szabados azonban nem javasolja a tao teljes megszüntetését. Szerinte a rendszer átalakításához szigorúbb és hatékonyabb ellenőrzéseket, valamint az uniós szabályok betartását kellene szorgalmazni. A rehabilitációs és forráscsökkentési intézkedéseket fokozatosan kell végrehajtani, tekintettel arra, hogy 2019-ben már volt kísérlet a tao átalakítására, ami a sportágak részéről erős ellenállásba ütközött.
Ez a helyzet jól rávilágít arra, hogy a magyar sportvezetők nem készültek fel az esetleges változásokra. Miközben a rendszer működik, ahelyett, hogy tartalékokat képeznének a nehezebb időszakokra, a legtöbben inkább a jelenlegi lehetőségekből akarnak maximálisan kihasználni. A tao azonban nem tarthat örökké, és az iparágban tudatosan kellene készülni a következő lépésre.
