Merlegen a Keleti Nyitás: Sikerült a Külkereskedelmi Diverzifikáció?
2012 februárjában a magyar kormány bejelentette a keleti nyitás programját, melynek célja az volt, hogy a külkereskedelmi kapcsolatok diverzifikációja révén gyors növekedést érjen el az ázsiai piacokon. A Széll Kálmán Terv 2.0 keretében a kormány hangsúlyozta, hogy a tradicionális nyugati kapcsolatok mellett fontos előnyöket kell kiaknázni a gyorsan fejlődő keleti államok piacain.
Az azóta eltelt másfél évtized árnyékában azonban a statisztikák azt mutatják, hogy az ázsiai exportarányunk nemhogy növekedett volna, hanem csökkent. Az előzetes adatok szerint 2008-ban a teljes kivitel 9,4%-a jutott el Ázsiába, míg 2025-ben ez az arány mindössze 7,3% volt. A pénzügyi válság hatásaitól mentes alapként 2008-at választottuk, mivel 2010-től már erősebben érvényesültek a globális gazdasági problémák következményei.
Ha a számításokból kizárjuk Oroszországot, amely 2022 óta embargó alatt áll, Ázsia részesedése a magyar exportból 5,8%-ról 6,7%-ra emelkedett. Azonban ez a növekedés inkább stagnálásnak nevezhető, hiszen a trendek nem mutatnak tartós emelkedést az ázsiai piacokon. A keleti nyitás tehát nem hozott olyan forradalmi eredményeket, amire a kormány számított.
A jövőbeli gazdasági politikáknak érdemi lépéseket kellene tenniük a keleti piacok felé való további nyitás érdekében, beleértve a piaci kereslet figyelembevételét és az ottani export növelésének ösztönzését. A kormányzati tevékenységek mellett szükséges a versenyképesség fejlesztése, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a hazai termékek és szolgáltatások piaci részesedése növekedjen a keleti országokban.
Összegzésül, a keleti nyitás eddigi eredményei vegyesek, és jelentős további erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a program célkitűzéseit sikeresen végrehajtsák. A következő lépések meghatározása során fontos az átfogó helyzetértékelés és a jövőbeli stratégiák kidolgozása a versenyképesség növelésére.
