A magyar bankszektor konszolidációjának szükségessége és következményei
A legfrissebb állásfoglalások alapján a magyar bankszektor közelít a konszolidáció széléhez, ami már több éve napirenden van. Nagy Márton, a nemzetgazdasági miniszter, egy Facebook-bejegyzésében azt állította, hogy „a bankok még mindig túl drágák és túl sokan vannak”, s így sürgette a bankrendszer további konszolidációját, véleménye szerint öt nagy banknak kellene megmaradnia az országban.
Ez a megközelítés azonban súlyos kérdéseket vet fel a verseny erősségét és a bankolás költségeit illetően. A bankrendszer erőltetett konszolidációja nemcsak a verseny gyengülését idézheti elő, hanem az adózási környezet másodlagos hatásai is rontják a banki szolgáltatások költségeit a lakosság és vállalkozások számára. Ha a bankok csak kevesen maradnak, az ügyfelek alternatív lehetőségei csökkennek, ami végső soron nem szolgálja a közérdeket.
A legutolsó elemzések azt mutatják, hogy a magyar bankpiac jelenlegi mérete és a kínálat sokfélesége nem indokolja a drasztikus konszolidációt. 2023 májusában a Magyar Bankholding Zrt. létrejötte után 27 bank és 9 hitelintézeti fiók nyújt szolgáltatásokat a helyi piacon. Az adatok szerint ez az arány viszonylag összhangban áll az európai tendenciákkal: például Luxemburgban egy banki alkalmazottra 26 jut, míg Litvániában ez a szám 404.
2021 végén hazánkban a három legnagyobb bank koncentrációs mutatója 60,9%-ot tett ki, míg az EU-beli szélsőértékek Litvániában 98,7%, Luxemburgban pedig 43,3% voltak. Az ilyen koncentráció azonban nem magyarázza a költségekkel kapcsolatos aggályokat, mivel a versenykörnyezet bepaaltja, hogy ezek a mutatók miként befolyásolják a bankolás költségeit. A magas koncentrációs foka a piaci erőre nézve kedvező lehet, azonban a gyengébb verseny miatt megkérdőjelezhető, hogy a magyar ügyfelek számára milyen előnyöket kínálna a szektor további konszolidációja.
A bankrendszer túlzott terhelése miatt a költségek emelkedését a bankszektor költségvetési előirányzatának adatai is alátámasztják. A hazai bankoknak évente körülbelül 842 milliárd forintot kell befizetniük közvetlen adók formájában, ami kiszorzott hatással bír a szolgáltatások költségeire. A költségek növekedéseért legnagyobb mértékben a tranzakciós adó és a különadók felelnek, amelyek még tovább növelhetik a banki szolgáltatások árait.
További példaként említhető, hogy sok országban, például Franciaországban és Olaszországban, az extra adók a pénzügyi tranzakciók korlátozásaira vonatkoznak, míg Magyarországon szinte az egész banki működés folyamatát terhelik, így elkerülhetetlen, hogy ezek a költségek visszakerüljenek a felhasználókhoz. A bankok által kivetett extraprofitadó is jelentősen csökkentheti a versenyképességet, különösen, ha a kisebb bankok, amelyek olcsóbb lehetőségeket kínálnak, ki vannak téve a piac felerősödött koncentrációjának.
Összességében elmondható, hogy a magyar bankszektor konszolidációja nem egyértelműen vezetne a bankolás olcsóbbá válásához. A verseny gyengülésével nemcsak a választási lehetőségek csökkennek, hanem a költségek is emelkedhetnek, ami végső soron a felhasználók rovására válhat. A kormány javaslatai és a bankszektor jövője szoros figyelmet igényel, hogy a legjobban szolgálhassák a gazdaság érdekeit és a lakosság szükségleteit.
