Az afrikai sertéspestis súlyos gondokat okoz a román sertéságazatban
Románia sertéságazata komoly kihívásokkal néz szembe az afrikai sertéspestis (ASP) miatt, amely az országban jelenti a legnagyobb problémát egész Európában. A termelők jelentős összegeket fordítanak a telepek járványvédelmére, ennek ellenére továbbra sem egyértelmű, hogyan jut be a vírus egyes gazdaságokba.
Dr. Adrian Balaban, a Román Sertéshústermelők Szövetségének képviselője szerint Romániában jelentős átalakulás zajlik a sertéstartásban. A háztáji sertések száma az elmúlt években húsz százalékkal csökkent, miközben a kereskedelmi nagy telepeken harminc százalékkal nőtt az egyedszám. Ez azonban önmagában nem oldotta meg az ágazat legsúlyosabb problémáját, az afrikai sertéspestist.
A járványvédelemre jelentős összegeket fordítanak, elkülönítők és szigorú belépési szabályok működnek, a szakember szerint azonban ezek mellett is rendszeresen felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan kerül be a vírus egy-egy gazdaságba. Álláspontja szerint ezt minden esetben ki kell vizsgálni, mert nem tartja egyértelműnek, hogy az emberek hurcolják be a kórt.
A jelenlegi járványvédelmi szabályok alapvetően megfelelőek, ugyanakkor nem minden esetben képesek választ adni az előttük álló kihívásokra. Balaban úgy látja, az ASP elleni védekezést európai szinten, összehangoltan kellene kezelni, és nem lehet hosszú távon fenntartani azt a rendszert, amelyben egy országon belül egyes területeket korlátoznak, míg másokat nem.
Az import és az árak is nehezítik a helyzetet
Románia sertéshús-piaci helyzetét tovább nehezíti, hogy a belső fogyasztás mintegy hatvan százalékát importból fedezik. A belföldi termelés jelenleg nem elegendő a fogyasztói igények kielégítésére, miközben az árak sem kedveznek a termelőknek.
A szakember szerint jelenleg körülbelül nyolcvan centért értékesítik az élő sertést, miközben a termelési költség 1,3 euró körül alakul. Románia legfontosabb beszállítói között Németország, Magyarország és Spanyolország szerepelnek, hazánk gyakorlatilag a román sertéspiac egyik legfontosabb partnere.
Balaban szerint az európai sertéshús-termelés és a kereslet között jelentős egyensúlytalanságok alakultak ki. Úgy fogalmazott, hogy miközben Európában egyes jelentős termelőknek csökkenteniük kell a termelést, Romániának éppen ellenkező irányba kellene mozdulnia, hogy biztosítani tudja a saját piacának szükséges húsmennyiséget.
Az árképzés szintén komoly problémát jelent. A szakember szerint Európában nincs megfelelő referenciaár az élő sertésre, ezért a román termelőket folyamatosan más országok áraival hasonlítják össze. Szükség lenne egy referenciaárra, mert állandóan összehasonlítják őket más országokkal, és a felvevőpiac szerint csökkenteniük kell az árat, csupán azért, mert például Spanyolországban olcsóbb.
A kieső állományok kompenzációja és a bejelentések elmaradása
A román sertéstartók helyzetét az is súlyosbítja, hogy az ASP miatt kieső állományok után nem történt meg megfelelően a gazdák kompenzációja. Ez jelentős veszteséget okoz a termelőknek, és egyben olyan helyzetet is teremthet, amelyben egyes gazdák inkább nem jelentik be a betegséget, hanem megpróbálják eltitkolni azt. Ez pedig tovább nehezítheti a járvány elleni védekezést.
Balaban szerint Romániában egyelőre nincs olyan követendő példa, amely megmutatná, hogyan lehetne hatékonyan visszaszorítani és megállítani az afrikai sertéspestist. A szakember arról is beszélt, hogy Spanyolországban rendkívül koncentrált a sertéstartás, ami szintén komoly kihívásokat jelentett Európában. Ezért nem elegendő általános szabályokat alkalmazni, országonként és az adott helyzethez igazodva kellene megvizsgálni, milyen megoldások működhetnek.
Hozzátette, nemcsak Romániának, hanem egész Európának változtatnia kellene a sertéságazat jelenlegi működési modelljén. A fogyasztói szokások ugyanis jelentősen megváltoztak, hiszen a vásárlók egyre inkább a szupermarketekben szerzik be a húst, ezért a korábbi, kisebb vágóhidakra és hagyományos értékesítési csatornákra épülő rendszer helyett nagyobb vágókapacitásokra is szükség lehet.
