Soha nem látott hőstresszt és rendkívüli szárazságot hozott a nyár Európában
Rekordszintű hőstressz, rendkívüli szárazság és több mint három évtizede nem látott alacsony folyami vízhozamok jellemezték Európa idei nyarát a Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) és a Copernicus Vészhelyzet-kezelési Szolgálat (CEMS) legfrissebb összefoglalója szerint.
Európa a harmadik legmelegebb nyarát élte át a mérések kezdete óta, Nyugat-Európában pedig ez volt a valaha mért legforróbb nyár. A kontinens jelentős részén tartós és rendkívüli hőség alakult ki: az évszak végére Európa területének 52 százalékán legalább „nagyon erős” hőstresszt regisztráltak, ami 38 Celsius-fokot meghaladó érzékelt hőmérsékletnek felel meg.
A hőstressz azt mutatja meg, hogy a különböző hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok milyen terhelést jelentenek az emberi szervezetre; a tartósan magas értékek súlyos egészségügyi kockázatot, köztük hőgutaveszélyt okozhatnak.
A nyárias időjárás Európa egyes részein szokatlanul korán, már május végén megérkezett, amikor az első jelentős hőhullám Nyugat-Európa nagy részét elérte. A rendkívül meleg idő ezt követően gyakorlatilag egész nyáron kitartott, sőt májusban és szeptemberben is rekordokat döntő napi hőmérsékleteket mértek.
Nyugat-Európa nyári átlaghőmérséklete 21,7 Celsius-fok volt, ami 2,5 Celsius-fokkal haladta meg az 1991–2020-as átlagot, és felülmúlta a korábbi, 2003-as rekordot.
Európa 80 százalékán legalább „erős” hőstressz alakult ki, a kontinens rekordarányú, 52 százalékán pedig a nyár végéig „nagyon erős” hőstresszt mértek. A hőstressz-kategóriákat az érzékelt hőmérséklet, azaz az Univerzális Termikus Klímaindex (UTCI) alapján határozzák meg; a skála a „nincs hőstressz”, a „mérsékelt”, az „erős”, a „nagyon erős” és a „szélsőséges” kategóriákat különbözteti meg.
A hőség tartóssága és földrajzi kiterjedése is kiemelkedő volt. 17 olyan napot regisztráltak, amikor Nyugat-Európa legalább 60 százalékán 30 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Összehasonlításképpen: 2003-ban 11, tavaly pedig 7 ilyen nap volt.
A nyugat-európai átlagot tekintve az „erős” hőstressz rekordszámú, 41 napon át állt fenn, ami öt nappal több a 2003-as értéknél. A „nagyon erős” hőstresszel érintett napok száma szintén rekordot döntött, és elérte a 13-at.
Samantha Burgess, a Középtávú Időjárás Előrejelzések Európai Központjának (ECMWF) klímastratégiai vezetője szerint Európa idén nyáron egymást erősítő éghajlati szélsőségekkel szembesült. A rekordhőstressz, a kiterjedt szárazság, a rendkívül alacsony folyami vízhozamok és a szokatlanul meleg tengerek a kontinens nagy részén egyszerre jelentkeztek.
A következmények messze túlmutattak a hőmérsékleti rekordokon: érintették a vízellátást, az energiarendszereket, a közlekedést, az ökoszisztémákat és az emberi egészséget is – tette hozzá. Burgess szerint a melegedő éghajlat mellett az ilyen események arra figyelmeztetnek, hogy egyre nagyobb szükség van az összekapcsolódó klímakockázatokkal szembeni ellenálló képesség erősítésére.
A tartós szárazság és az ismétlődő hőhullámok rendkívül aktív erdőtűzszezont eredményeztek. Az Európai Erdőtűz-információs Rendszer adatai szerint szeptember 2-ig az Európai Unióban leégett terület csaknem kétszerese volt a 2006–2025-ös időszak azonos időpontjára számított átlagnak, különösen Spanyolországban és Franciaországban volt kiterjedt a tűztevékenység.
A Copernicus Légköri Megfigyelő Szolgálat adatai alapján az európai erdőtüzek nyár végi kibocsátása 2003 óta a tíz legmagasabb érték közé tartozott, és több millió embert tett ki veszélyes mértékű légszennyezettségnek.
Az elhúzódó és súlyos szárazság miatt Európa folyói az EFAS 1992-ben indult adatsora szerint a legalacsonyabb nyári vízhozamokat mutatták. Júliusban és augusztusban több nagy európai folyón, köztük a Rajnán, a Dunán, a Pón, a Loire-on, a Rhône-on és a Szajnán egyszerre mértek rekordalacsony vagy rekordközeli vízhozamokat.
Ez több ágazatban is súlyos fennakadásokat okozott, különösen az áruszállításban és az ellátási láncokban, miközben fokozta a nyomást az öntözésen, az atomerőművek hűtésén, a vízenergia-termelésen és az édesvízkészleteken. A Copernicus szerint mindez arra is rávilágít, hogy az éghajlatváltozás egyre szorosabban kapcsolódik olyan geopolitikai jelentőségű kérdésekhez, mint az energiabiztonság.
Európa tengerei szintén rendkívül melegek voltak a nyár folyamán. A tengerfelszíni hőmérséklet rekordot vagy rekordközeli értéket ért el az atlanti partvidék jelentős részén, valamint a Földközi-tenger nyugati és középső medencéjében. A magas tengerfelszíni hőmérsékleteket erős vagy helyenként rendkívüli tengeri hőhullámok kísérték.
Ezek a tartósan szokatlanul meleg tengeri időszakok a part menti térségekben az éjszakai lehűlés mérséklésével és a páratartalom növelésével tovább fokozhatják a hőstresszt.
