Fegyelem helyett fogadkozás: a régió költségvetési felügyelői a konszolidáció korlátairól
Öt visegrádi és kelet-közép-európai költségvetési tanács elnöke ült egy asztalhoz Budapesten a Magyar Közgazdasági Társaság és a Költségvetési Tanács őszi konferenciáján. Egyetértettek abban, hogy a térség államháztartásait nem annyira a külső sokkok, hanem a hiányzó politikai akarat, a kevéssé követhető uniós szabályok és a rövid politikai időhorizont viszi zsákutcába. A megoldást a nyíltabb közbeszédben és az erősebb nemzeti fiskális tanácsokban látják.
A rendezvényt Hegedüs Éva, az MKT elnöke nyitotta meg, felidézve, hogy a találkozó 2012 óta formálja a hazai költségvetési vitát, és nemzetközivé vált. Horváth Gábor, a Költségvetési Tanács elnöke szerint a makacs hiányok csak tünetek, a háttérben az alacsony növekedés és a versenyképességi gondok húzódnak.
A 2027-es magyar költségvetés a GDP-arányos hiányt 7,5 százalékról 4,9 százalékra vinné le. A rendszerváltozás óta csak három évben volt ennél nagyobb a konszolidáció. A kormány 2,4 százalékos növekedéssel számol; a kockázat Horváth szerint a beruházásoknál van, mert ha az előrejelzés teljesül, ez lesz a ötödik egymást követő év, amikor a beruházások visszaesnek.
Daniel Dăianu, a Román Költségvetési Tanács elnöke szerint Romániában a hiány a 2024-es 9 százalék feletti szintről idén 6 százalék körülre csökkent, a konszolidáció azonban negatív növekedést hozott. A jövő évi 5,2–5,3 százalékos kormányzati cél helyett 5,5 százalékot tart reálisnak, és az áfa-rés szűkítésében akár 2 százalékpontnyi bevételt lát.
Ján Tóth, a Szlovák Költségvetési Tanács elnöke arról beszélt, hogy Szlovákia három csomagban, a GDP több mint 5 százalékának megfelelő összegben szorította a lakosságot és a vállalatokat, a 2027-es hiány mégis nagyjából ott lesz, ahol a ciklus elején volt. A csomagok háromnegyede a bevételi oldalról jött, a megtakarítás nagy részét új kiadások nyelték el, így a tartós hatás csupán a GDP 0,6 százaléka.
Sławomir Dudek, a Lengyel Költségvetési Tanács elnöke szerint Lengyelországban három egymást követő évben 7 százalék feletti a hiány, és cáfolta azt a politikai állítást, hogy a hiányt a védelmi kiadások okozzák: a kiadási arány 7,3 százalékponttal emelkedett, ennek csupán negyede védelmi kiadás.
Mojmír Hampl, a Cseh Költségvetési Tanács elnöke szerint az államadósság számít, és a jövő évre várt 3,5 százalékos hiányt ma már tapsolni való teljesítménynek tekintik. A politikai elit időhorizontja legfeljebb a következő választásig terjed, ezért a fiskális tanácsoknak egyre inkább közvetlenül a nyilvánosságnak kell egyszerű nyelven beszélniük.
A Pleschinger Gyula által vezetett kerekasztalon Horváth úgy válaszolt a magyar költségvetés sebezhetőségére, hogy a magyar hozamok a lengyelek alá csökkentek, de ez a türelmi idő nem tart sokáig. Fő kockázatként a növekedést és az energiafüggőséget nevezte meg: az energiamérleg 50 százalékos importfüggőséget mutat.
Az uniós szabályok módosításáról Dudek az adatokhoz és modellekhez való jobb hozzáférést kérte, Tóth az erősebb nemzeti fiskális tanácsokat sürgette, Hampl az egyszerűsítésre voksolt. Horváth szerint egy gyengébb, de betartott szabály többet ér, mint egy szigorú, de figyelmen kívül hagyott.
