Miért hanyatlanak a cégek?
Az amerikai tőzsdei cégek kudarcának kockázata a 2000-es évek eleje óta jelentősen csökkent, ám ez nem a vállalatok ellenálló képességének köszönhető. A Boston Consulting Group elemzői több mint 30 ezer vállalat ötven évre visszamenő adatait vizsgálták meg, és kudarcnak a tőzsdéről való kivezetést tekintették – legyen annak oka csőd, felvásárlás vagy magántulajdonba vétel.
Az ötéves kockázat a korábbi 40 százalékról mára 18 százalékra esett, ami azt jelenti, hogy a tőzsdén most jegyzett cégek várhatóan mintegy egyötöde kerül kivezetésre a következő öt év során. A vezérigazgatói megbízatások átlagosan hét éves hosszával számolva ez az arány közel egynegyedre emelkedik: minden negyedik vezérigazgatónak azzal kell számolnia, hogy a vállalat tőzsdei kivezetésének időpontjában ő áll a cég élén.
Nem a cégek lettek ellenállóbbak
A kudarcarány csökkenése mögött két körülmény változása áll. Egyrészt a tőzsdén jegyzett vállalatok köre szűkebbé és előzetesen szűrtebbé vált: a dotkom-lufi kipukkanása után a tőkepiacok válogatósabbá váltak, a szabályok, a közzétételi kötelezettségek és a jogi kockázatok megnövelték a tőzsdei jelenlét fix költségeit – ennek leglátványosabb mérföldköve a 2002-ben bevezetett Sarbanes-Oxley törvény volt. Míg 2000-ben egy tőzsdén jegyzett vállalat várható élettartama átlagosan 29 év volt, ma ez már 43 év.
Másrészt a vállalati lét legkockázatosabb szakasza a tőzsdén kívüli térbe került: a kibővült magántőkepiacok lehetővé teszik a kockázatos vállalkozások számára, hogy tőzsdei bevezetés nélkül vonjanak be tőkét, így a sérülékenység éveit a tőzsde nyilvánosságán kívül tölthetik. Emellett a gyenge lábakon álló vállalatokat a 2008-as pénzügyi válság idején és a COVID-19 okozta sokk alatt is állami és jegybanki beavatkozás tartotta életben, a 2010-es évek nullához közeli kamatszintje pedig lehetővé tette az eladósodott cégek finanszírozását.
A gazdasági ciklus alig számít
Az elemzés szerint a gazdasági konjunktúraciklus alakulása nem befolyásolta érdemben a tőzsdei kivezetések ütemét: sem a globális pénzügyi válság, sem a COVID-19-világjárvány nem növelte meg a kivezetések számát. Amikor a feltételek szigorodnak, a csődesetek száma szaporodik, miközben a felvásárlásoké visszaesik, a kivezetések együttes aránya azonban alig változik. A 2008-as válság idején a csődök aránya a 2007-es 1,7 százalékról 2009-re 4,2 százalékra nőtt, míg a fúziók és felvásárlások aránya mintegy 7,3 százalékról nagyjából 2,9 százalékra zuhant.
A valódi kockázatot az életkor, a méret és az ágazat határozza meg
Egy konkrét vállalat kockázati kitettsége attól függ, hány éves, mekkora a mérete és milyen üzleti tevékenységet folytat. A megszűnés kockázata a vállalat korai éveiben a legmagasabb: a cég fennállásának első 20 évében, bármely ötéves időszakot tekintve, meghaladja a 25 százalékot, majd az ezt követő évtizedek során folyamatosan csökken. A kockázat 50–60 éves kor táján éri el a mélypontját, ötéves időtávon nagyjából 13 százalékos szinten, és ezen a szinten is marad.
A méret sokat számít, különösen válságidőben. A legkisebb, évi 40 millió dollár alatti árbevételű cégek esetében a kudarc ötéves kockázata jelenleg mintegy 26 százalék, míg a 3,5 milliárd dollár feletti árbevételű legnagyobb vállalkozásoknál körülbelül 8 százalék. A legkisebb és a legnagyobb cégek kvartilise közötti különbség válságok idején 25 százalékpontra nő a nyugodtabb időszakokban mért 15 százalékponthoz képest.
Hosszú távon a legtöbb ágazat kockázata hasonlónak tűnik: az ingatlan- és kommunikációs szolgáltatások ötéves átlagos hanyatlási kockázata a vizsgált öt évtized során egyaránt 26 százalék körül alakult, a tartós fogyasztási cikkek gyártásáé mintegy 31 százalék volt, a közműszektor pedig körülbelül 11 százalékkal jóval ellenállóbbnak bizonyult. Az ágazatok akkor különböznek leginkább egymástól, ha egy sokk kifejezetten rájuk jellemző: a Volcker-korszakban az ingatlanpiacon az ötéves időtávra vetített csődráta 11 százalékról 36 százalékra emelkedett, az 1980-as évek közepén az energiaiparban a csődök aránya 21 százalékról mintegy 41 százalékra duplázódott, a dotcom-válság idején pedig a kommunikációs szolgáltató cégek körében a csődhányad 25 százalékról hozzávetőleg 46 százalékra nőtt.
Mit érdemes tenni?
Mivel a kedvező körülmények megfordulhatnak, az elemzők három lépést tanácsolnak a cégeknek. Először is képezzenek tartalékokat, még mielőtt szükségük lenne rájuk: a készpénz, a rendelkezésre álló olcsó hitelkeretek és a változatos finanszírozási források válság idején a legértékesebbek. Másodszor a nagy horderejű döntéseknél számolni kell a kudarc kockázatával is, mivel minden jelentősebb tőkebefektetés előtt mérlegelni kell, hogyan befolyásolja az üzletmenet fenntartásának képességét. Harmadszor a válságra mindig lehetőségként kell tekinteni, mivel a nehézségek és a kevésbé felkészült versenytársak gyakoribbá váló kudarca előnyszerzésre ad módot.
