Oroszország évtizedek óta nem látott útvonalon indítja útjára nyersvas-exportját
Harminc év után először indított útnak nyersvasszállítmányt az északi-sarki Murmanszk kikötőjéből Oroszország. Az orosz acélipari szereplők azért kényszerültek a szokatlan lépésre, mert a fekete-tengeri ukrán drón- és rakétatámadások gyakorlatilag megbénították a hagyományos déli szállítási útvonalakat, a balti-tengeri kikötők pedig már nem bírják a megnövekedett forgalmat.
A murmanszki kereskedelmi kikötő megerősítette, hogy október 14-én kezdték meg az öntödék és az elektromos ívkemencék alapanyagául szolgáló nyersvas berakodását, amire 1996 óta nem volt példa a létesítményben. Az első, 65 ezer tonnás próbaszállítmány célja várhatóan Törökország lesz, mivel az Európai Unió 2026. január 1-jével teljes behozatali tilalmat vezetett be az orosz nyersvasra.
Brazília és Ukrajna mellett Oroszország a világ egyik legnagyobb exportőre ezen a piacon, így a kiszállítás fenntartása kulcsfontosságú az iparág számára. Oroszország azért folyamodik a szokatlan útvonal használatához, mert a fekete-tengeri kereskedelmi hajózás a egyre gyakoribb drón- és rakétatámadások miatt egyre veszélyesebbé vált. A második világháborúban fontos utánpótlási vonalat jelentő útvonalat Oroszország az elmúlt hónapokban először a gabonaexport lebonyolítására kezdte el használni.
Az Ambrey tengeri biztonsági tanácsadó cég csak idén közel hétszáz dróntámadást és egyéb becsapódást regisztrált a térségben. A folyamatos támadások miatt a legfontosabb déli kikötőben, Novorosszijszkban teljesen leállt a fémipari ömlesztett áruk berakodása, ahonnan az utolsó nyersvasszállítmány július 31-én futott ki. Az exportőrök először a balti-tengeri terminálok felé irányították át az árut, ám az ott kialakult súlyos torlódások miatt az állami logisztikai vállalatoknak végül több ezer kilométerrel északabbra, a sarkkörön túlra kellett terelniük a nehézipari szállítmányokat.
Az északi kerülőút így rendkívüli mértékben megdrágítja és lelassítja a szállítást. Az első szállítmányt több mint 180 vasúti kocsival kellett eljuttatni az uráli kohóktól Murmanszkig, a Barents-tengerről induló hajóút pedig nagyjából tíz nappal tart tovább a földközi-tengeri vevőkig, mint a fekete-tengeri útvonalon. Az Argus piackutató cég elemzője szerint a murmanszki tengeri fuvardíjak közel kétszeresei a délieknek, így egyes orosz gyártók tonnánként akár 100 dollárral is többet fizetnek a vasúti és tengeri szállításért, csak hogy fenntartsák az exportot. A szűkös vasúti kapacitások és a zord sarkvidéki tél miatt ezek a rögtönzött, hatalmas távolságokat áthidaló kerülőutak nehezen tarthatók fenn hosszú távon az elemzők szerint.
