A magasabb fizetés sem garancia a gondtalan életre: kiderült, mi emészti fel a magyarok pénzét
A magyar háztartások fizetőképessége országos átlagban javulást mutat, a felszín alatt azonban egyre mélyülő területi egyenlőtlenségek húzódnak meg. A stabil foglalkoztatottság ellenére az ország északi és keleti régióiban az európai átlagot is jócskán meghaladó arányban küzdenek fizetési hátralékokkal és anyagi nélkülözéssel az emberek, míg a főváros térségében a magasabb jövedelmeket a kiugró lakhatási költségek emésztik fel.
A legfrissebb adatok szerint a fizetőképességi olló egyre inkább szétnyílik a fejlettebb közép- és nyugat-dunántúli térségek, illetve az északi és keleti régiók között.
A foglalkoztatás paradoxona
A regionális adatok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a háztartások pénzügyi nehézségeit egyre kevésbé a munkaerőpiacról való teljes elszakadás okozza. A foglalkoztatási szint európai összevetésben még a sérülékenyebb magyar régiókban is viszonylag erős, a tényleges fizetési problémák és az anyagi nélkülözés mégis területileg erősen koncentrálódnak. A fizetőképességet ma már sokkal inkább a megszerezhető munkajövedelmek szintje, a megélhetési költségek, valamint a korábban felhalmozott pénzügyi tartalékok nagysága határozza meg.
Két véglet: Dunántúl és Észak-Magyarország
A területi szakadék a mindennapi pénzügyi kötelezettségek – jelzálog- vagy lakbérfizetés, közüzemi számlák, részletfizetés – teljesítésében a legszembetűnőbb. Míg az Európai Unióban átlagosan a népesség 9,2 százaléka küzd fizetési hátralékkal, addig Közép-Dunántúlon ez az arány mindössze 2,2 százalék, Nyugat-Dunántúlon pedig 5,9 százalék.
A keleti és déli országrészekben ugyanakkor az uniós átlagot meghaladó a pénzügyi nyomás: Dél-Alföldön 11 százalék, Dél-Dunántúlon 11,4 százalék, Észak-Alföldön pedig 11,7 százalék az érintettek aránya. A legkiszolgáltatottabb helyzetben Észak-Magyarország van, ahol a fizetési hátralékokkal küzdők 17,4 százalékos aránya közel kétszerese az uniós átlagnak, és a magyar régiók között is a legmagasabb érték.
Hasonlóan drasztikus különbségek rajzolódnak ki a súlyos anyagi és szociális depriváció terén is. Az uniós 6,3 százalékos átlaggal szemben Észak-Alföldön 13,6 százalék, Észak-Magyarországon pedig 14 százalék ez a mutató, ami azt jelenti, hogy ezekben a térségekben az európai átlag több mint kétszeresét teszi ki a súlyos nélkülözésben élők aránya.
A jólét ára a főváros térségében
Közép-Magyarország mutatói rávilágítanak egy másik fontos összefüggésre: a magasabb jövedelmi szint önmagában nem feltétlenül jelent arányosan nagyobb pénzügyi mozgásteret, ha azt magas lakhatási kiadások kísérik. Bár a régióban a fizetési hátralékok aránya 5,3 százalék, ami érdemben elmarad az uniós átlagtól, a lakhatási költség-túlterheltség 5,9 százaléka így is magas terhet jelent.
A statisztikák mögött ráadásul jelentős területi eltérés húzódik meg: Budapesten a lakhatási költségek sokkal nagyobb pénzügyi nyomást rónak a családokra, mint a környező Pest régióban.
