Súlyos egészségügyi válság az azbeszt következtében Ausztriában
A közelmúltban újra reflektorfénybe került az azbesztszennyezés kérdése, amely nemcsak Ausztriában, hanem Magyarország nyugati határvidékén is komoly közegészségügyi problémákat okoz. Az osztrák statisztikák szerint a korábbi bányák és ipartelepek körüli területeken a halálos mellhártyadaganatos megbetegedések aránya drámaian megemelkedett, a kártérítési és eljárási rendszerek azonban még most is számos hiányossággal küzdenek.
Azbeszt okozta megbetegedések növekvő aránya
A burgenlandi kőbányák környezetében, különösen a felsőőri és felsőpulyai járásban, a mezotelióma előfordulásának aránya több mint kétszerese az országos átlagnak. Ez még drámaibb a felső-ausztriai Vöcklabruck térségében, ahol a betegség előfordulása csaknem négyszeres. E jelenség mögött történelmi tényezők állnak, hiszen ebben a régióban működött az egykori iparos, Ludwig Hatschek, aki széles körben elterjedt azbesztpalát, az Eternitet forgalmazta a múlt század elején.
A mellhártyadaganatok, amelyek szorosan összefonódnak az azbesztexpozícióval, rendkívül agresszív és gyógyíthatatlan betegségek. Az orvosi tapasztalatok azt mutatják, hogy az első tünetek – mint a légszomj vagy a hátfájás – gyakran nem jellegzetesek, így a diagnózis késlekedhet, sok esetben már csak a betegség előrehaladott stádiumában.
A rendszer hiányosságai
A súlyos helyzet részét képezi az azbesztgyanús megbetegedések alacsony hivatalos elismerési aránya is. Ausztriában a laboratóriumi vizsgálatok eredményeként regisztrált megbetegedések csupán körülbelül 40%-át ismerik el foglalkozási betegségként, míg Németországban ez az arány 65%. A tapasztalatok szerint a probléma gyökere az orvosok bejelentési hajlandóságának alacsony szintjében, valamint a korábbi munkahelyi expozíciók bizonyíthatóságának nehézségében rejlik.
Javasolt megoldások
Ahhoz, hogy a helyzet javuljon és a látens eseteket gyorsabban feltárják, a szakértők az orvosi képzés gyökeres átalakítását, valamint a foglalkozás-egészségügyi ismeretek egyetemi oktatásának kötelezővé tételét sürgetik. A cél az, hogy a jövőben a hasonló megbetegedések ne csak a már meglévő adataink alapján, hanem a megelőzés szempontjából is hatékonyan kezelhetőek legyenek.
A szennyezés történelmi terhelésének hatásai és a következmények mélységesen beleragadnak a helyi közösségek életébe, a betegeket pedig továbbra is komoly kihívások elé állítják a kártérítési eljárások.
