Százmilliárdok tűnnek el az adóbevételekből – az EP a kiskapuk bezárásáról döntött
Az Európai Parlament 364 igen szavazattal, 69 ellenében és 162 tartózkodás mellett elfogadta az uniós társaságiadó-politikáról szóló jelentést, amely egyszerűbb szabályokat és az európai vállalkozások versenyképességének erősítését sürgeti.
A jelentés alapvetése szerint a tisztességes vállalati adóztatás és a versenyképesség erősítése egyaránt szükséges, a két cél között pedig nem kell választani.
Az európai vállalkozások kevesebb túlszabályozást, kevesebb adminisztrációs terhet és nagyobb védelmet várnak, amihez kiszámítható szabályozásra, arányos kötelezettségekre és beruházást támogató adópolitikára van szükség.
Az egyszerűsítés mellett a dokumentum az adóelkerülés elleni fellépést is erősítené: frissítenék az adóparadicsomok uniós listáját, reformálnák a káros adózási gyakorlatokkal szembeni politikákat, átláthatóbbá tennék a cégek tényleges tulajdonosi hátterét, valamint szorgalmazzák az országok közti automatikus információcserét és a nem együttműködő államokkal szembeni szigorúbb fellépést.
Az OECD adatai szerint évi 100–240 milliárd dollárnyi adóbefizetést úszhatnak meg a nagyvállalatok a jelenlegi nemzetközi környezetnek köszönhetően.
A jelentés fontos lépésnek tekinti a globális minimumadót, amely a legalább 750 millió eurós éves árbevételű multinacionális vállalatcsoportoknál 15 százalékos tényleges adóterhelést céloz. Ha valamely országban ennél alacsonyabb az adóterhelés, a különbözetet elsőként az adott ország szedheti be, ennek hiányában pedig az anyavállalat országa, vagy végsőként a vállalatcsoport más tagjainak otthont adó országok érvényesíthetnek kiegészítő adót.
Az Amerikai Egyesült Államok eltérő megközelítése komoly versenyhátrányt okozhat az európai központú vállalatoknak. Az amerikai rendszer több országban keletkező külföldi jövedelmet együttesen kezel, így a magasabb adóterhelés ellensúlyozhatja az alacsonyabbat, míg az uniós minimumadó-szabályok országonként vizsgálják a 15 százalékos szint teljesülését.
A különbséget tovább növelik az OECD januárban közzétett, úgynevezett „side-by-side” csomagjának könnyítései, amelyek az amerikai központú vállalatcsoportok számára a minimumadó egyes szabályainak alkalmazása alól biztosítanak mentességet, az európai központú csoportokra viszont továbbra is az uniós irányelv kötelezettségei vonatkoznak.
Emellett jelentős gazdaságok, köztük Kína és India sem hajtották végre a minimumadó reformját, így az összeadódó hátrányok miatt a versenytorzító adókedvezményekkel szembeni fellépésre is felkéri a Bizottságot a jelentés.
Az EP a vállalatcsoportok uniós adóalapjának egységesebb meghatározását célzó BEFIT-javaslat felülvizsgálatát is sürgeti. A dokumentum szerint a BEFIT és a globális minimumadó eltérő adóalap-számítása párhuzamos kötelezettségeket és többletadminisztrációt teremthet, a nemzetközi normáktól való eltérés pedig növelheti a kettős adóztatás, a jogbizonytalanság és az adóügyi viták kockázatát, ezért az EP szükség esetén szűkebb körű, fokozatosan bevezethető javaslatot vár a Bizottságtól.
Ahhoz, hogy Európa ne kerüljön hátrányba ebben a környezetben, az egymást átfedő adószabályok, adatszolgáltatási és jelentéstételi követelmények egyszerűsítésére lesz szükség.
A Bizottság adózási könnyítési csomagja megfelelő irány, de ezeket gyorsabban kellene végrehajtani, és arra is figyelni kell, hogy célzott adókedvezményekkel Európában tartsák az innovatív vállalkozásokat, a digitális szolgáltatók adóztatásához pedig meg kell találni az összehangoltabb nemzetközi érdekérvényesítés útját.
Az adóztatási jogok elosztásának újragondolása is felmerül, hiszen az uniós digitális szolgáltatáskereskedelem egyensúlya érdemben romlott, a felhőszolgáltatások, az AI és más digitális technológiák térnyerése pedig növelte egyes EU-n kívüli központú nagyvállalatok adóköteles nyereségét. Ez indokolhatja annak felülvizsgálatát, hogy mely országok jogosultak megadóztatni ezeket a profitokat. A kérdés rendezésére a jelentés az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott párbeszéd szorgalmazása mellett az egyoldalú intézkedések szükségességét sem zárja ki.
A parlamenti jelentés elfogadása önmagában nem változtatja meg a vállalatok adókötelezettségeit, és az erősebb fellépésre könnyen kereskedelmi nyomásgyakorlás lehet a válasz, ezért kulcskérdés, hogy az EU mennyire magabiztosan és kitartóan tud együttműködni a kontinens bebiztosítása és a kiállás érdekében.
A közvetlen adóztatás alapvetően tagállami hatáskör, így az uniós szabályok módosításában a nemzeti kormányoknak van meghatározó szerepük, ezért elsősorban arra van szükség, hogy a tagállamok nyitottak legyenek a közös reformokra.
