Sorsfordító lépésre készül Kanada, de már az első percben elbukhat Carney mesterterve
Mark Carney kanadai miniszterelnök egy új, a Csendes-óceán partjára vezető kőolajvezeték megépítésével élesztené újjá az ország olajiparát, és csökkentené az Egyesült Államoktól való függőséget. A terv azonban aligha hozza vissza a hajdani olajkonjunktúra munkahelyeit – az iparág egybehangzó előrejelzései szerint a termelésnövekedés nagy része az automatizációból és a hatékonyság javulásából fog származni, nem pedig tömeges munkaerő-felvételből.
Az Alberta szívében fekvő Fort McMurray – amelyet fénykorában „Fort McMoney”-nak becéztek – a 2000-es évek eleje és 2014 közötti olajhomok-beruházási hullám idején tízezreknek adott jól fizető munkát. Azóta azonban a 2015-ös olajáresés, a pusztító erdőtűz, a nemzetközi olajcégek kivonulása és a szigorodó klímapolitika alaposan átalakította a helyzetet. Az olajhomok-beruházások a 2014-es, 35 milliárd kanadai dolláros csúcsról 2024-re 14,2 milliárdra estek vissza. Alberta olaj- és gázipara ma 435 ezer embert foglalkoztat, 85 ezerrel kevesebbet, mint egy évtizede, a rendelkezésre álló reáljövedelem pedig még mindig tíz százalékkal a 2014-es szint alatt van.
A Carney által támogatott vezeték napi egymillió hordó nyersolajat szállítana egy csendes-óceáni kikötőbe, megnyitva az utat az ázsiai piacok felé. A miniszterelnök azonban maga is óvatosan fogalmazott a Fort McMurray-ben tett látogatása során, amikor kifejtette, hogy nem a konjunktúra szót használná, hanem a fenntartható növekedést.
Az Energy Safety Canada ipari szervezet augusztusi munkaerőpiaci előrejelzése szerint az olajhomok-ágazatban 2035-re 920 munkahely szűnik meg a termelés hatszázalékos növekedése mellett is. A szervezet szerint egy új vezeték ugyan megfordíthatná ezt a csökkenést, de a strukturális trend – vagyis az a folyamat, hogy kevesebb munkással állítanak elő több olajat – miatt nem várható jelentős számú új állandó munkahely. Az olajhomok-ipar öt legnagyobb szereplőjét tömörítő Oil Sands Alliance szerint ugyan a vezeték építése és a kapcsolódó beruházások a 2030-as évek közepéig több ezer munkahelyet teremthetnek Kanadában, ám ezek jelentős része csupán ideiglenes építőipari állás lenne.
A terv politikailag is kockázatos: a baloldali kritikusok a környezetvédelem feláldozását róják fel Carney-nak, aki a vezeték engedélyeztetését gyorsított eljárásban vinné végig, míg a jobboldal szerint a deregulációnak gyorsabb gazdasági növekedést és több olajipari munkahelyet kellene hoznia. Alberta korábbi konzervatív kormányfője, Jason Kenney elárulta: hiába vágta meg a társasági adót, az olajcégek a részvényesi hozamokat részesítették előnyben a beruházásokkal szemben. Úgy vélekedett, hogy az embereknek is látniuk kell a hasznot, nem csak a New York-i részvényeseknek.
A vezeték megépítéséhez szükséges mintegy 100 milliárd kanadai dolláros magánberuházásra egyetlen olajhomok-vállalat sem tett még kötelezettségvállalást, ráadásul Carney a szövetségi jóváhagyás feltételéül egy szén-dioxid-leválasztási és -tárolási projekt megvalósítását is megszabta. A lépés komoly politikai egyensúlyozást igényel: Carney visszavonta elődje, Justin Trudeau számos környezetvédelmi intézkedését, és aktívan reklámozza a kanadai olajat a külföldi befektetőknek, hogy az ország átvészelhesse Donald Trump vámháborúját – mindez azonban saját liberális pártjában is komoly ellenérzéseket kelt.
