Húsbavágó csapást szenvedhet Trump: keményen megköthetik az elnök kezét
Az amerikai politika visszatérő mintázata, hogy a félidős választáson a szavazók szinte mindig az elnök pártját büntetik. 1946 óta húsz félidős választást tartottak, és az elnök pártja ezek közül mindössze két alkalommal, 1998-ban és 2002-ben tudta növelni képviselőházi mandátumainak számát; az átlagos veszteség nagyjából 26 hely volt. A republikánusok 2024-ben 220 helyet szereztek a 435 fős kamarában, a többséghez 218 szükséges, így már nettó három mandátum elvesztése is elég a többség átadásához. Az október eleji előrejelzések mintegy 24 mandátumos republikánus veszteséggel számolnak, ami lényegében egy átlagos félidős vereségnek felel meg.
Az iráni háború február 28-i kezdete óta az amerikai benzinárak nagyjából 45 százalékkal emelkedtek, és főként ennek hatására az éves infláció szeptemberben 3,7 százalékra gyorsult, ami a Covid-időszakot leszámítva 1990 óta a legmagasabb érték félidős választás előtt. A fogadópiaci és közvélemény-kutatási adatok szerint a demokraták képviselőházi többségének esélye a háború előtti utolsó napon, február 27-én már 81 százalék volt, mostanra 90 százalékra emelkedett, a kongresszusi pártpreferenciát mérő felmérésekben pedig előnyük 5,5 százalékpontról nagyjából 9,6 százalékpontra nőtt. A Szenátusban ebben az időszakban fordultak meg az esélyek: a demokraták többségszerzésének valószínűsége a február végi 41 százalékról 63 százalékra emelkedett.
A Képviselőház elvesztésével bezárul a pártalapú törvényhozás csatornája. A Szenátusban a filibuster szabálya miatt a legtöbb törvényjavaslat elfogadásához a gyakorlatban 60 szavazat kell, így az éves kiadási törvényeket a kormánypárt egyszerű többséggel akkor sem tudja elfogadni, ha a Kongresszus mindkét kamaráját és a Fehér Házat is ellenőrzi. A kizárólag kormánypárti szavazatokkal elfogadható átfogó adó- és kiadási csomagok fő eszköze a költségvetési egyeztetési eljárás, amely egyszerű többséggel is átmegy a Szenátusban, de tartalmát szigorú költségvetési szabályok korlátozzák. Ha a demokraták megszerzik a képviselőházi többséget, ez az út is bezárul, mert az egyeztetési eljárásban tárgyalt törvényjavaslatot mindkét kamarának el kell fogadnia. Trump így januártól lényegében elveszítheti annak lehetőségét, hogy kizárólag republikánus szavazatokkal vigye keresztül belpolitikai programját.
A képviselőházi többség elvesztésének másik következménye, hogy a bizottságok vezetése a demokratákhoz kerül, amelyek idézési jogkörükkel vizsgálatokat indíthatnak a Trump család üzleti ügyeiben, és alkotmányos vádemelést is kezdeményezhetnek. Az elnök tényleges elmozdításához azonban a Szenátusban kétharmados többség kellene, így egy ilyen eljárás közvetlen gazdasági hatása vélhetően korlátozott maradna. A Szenátus gazdasági jelentősége elsősorban a kinevezésekben rejlik, hiszen a szövetségi bírák és a Fed kormányzótanácsának tagjai is szenátusi jóváhagyással léphetnek hivatalba; egy demokrata többségű Szenátus megnehezítheti a következő megüresedő helyek betöltését.
Az elnöknek elsősorban azokon a területeken marad mozgástere, ahol végrehajtói hatáskörben, a Kongresszus jóváhagyása nélkül is dönthet: a vámpolitikában, a külpolitikában és a szabályozásban. Bár a Legfelsőbb Bíróság februári döntése kimondta, hogy a nemzetközi szükséghelyzeti gazdasági törvény nem ad vámkivetési jogot az elnöknek, a kormányzat napokon belül egy 150 napra szóló, 10 százalékos általános vámot vezetett be, júliusban pedig ezt 60 országra kivetett, 10 és 12,5 százalék közötti vámokkal váltotta fel. Egy demokrata többségű Kongresszus ezt nehezen tudná visszafordítani, mert az elnöki vétó felülbírálásához mindkét kamarában kétharmados többség kellene.
Makrogazdasági szempontból a legfontosabb következmény a jelenlegi fiskális pálya tartós fennmaradása lehet. Egy demokrata többségű Képviselőház mellett aligha fogadható el újabb republikánus adócsökkentés vagy a jóléti kiadások jelentős visszavágása, így a hiány alakulását továbbra is nagyrészt a 2025 júliusában aláírt One Big Beautiful Bill Act határozhatja meg. A következő két évben kevés esély látszik érdemi fiskális konszolidációra. Költségvetési kockázatok azokhoz a határidőkhöz kötődnek, amelyeknél a megállapodáshoz demokrata szavazatokra is szükség lesz: a december 11-ig szóló átmeneti finanszírozás lejárta után ismét kormányzati leállás következhet, az államadósság pedig a becslések szerint 2027 tavaszára ismét megközelíti a plafont.
