Bemutatta új robotrepülőgépét az izraeli RAFAEL
Bemutatta új, nagy hatótávolságú robotrepülőgépét az izraeli RAFAEL Advanced Defense Systems. Az ICE BREAKER fegyvercsaládot bővítő SUPER ICE a 454 kilogrammos robbanófejet autonóm navigációval, földközeli terepkövető repüléssel és elektrooptikai precíziós irányítással kombinálja.
A fegyver légi, szárazföldi és haditengerészeti platformokról egyaránt indítható. Kifejezetten nagy értékű stratégiai célpontok, köztük légvédelmi rendszerek biztonságos távolságból történő megsemmisítésére tervezték.
Meglévő technológiára épül
Az új fejlesztés a már meglévő ICE BREAKER és SEA BREAKER precíziós robotrepülőgépek technológiájára épül. A hangsúly ezúttal a nagyobb pusztító erőn, valamint a meglévő fegyvercsalád indítórendszereivel, bevetéstervező infrastruktúrájával és logisztikai hátterével való kompatibilitáson van.
A gyártó szerint a fegyvert úgy alakították ki, hogy jelentősebb átalakítások nélkül integrálható legyen a legkülönbözőbb repülőgéptípusokra. A konkrét légi, vízi vagy szárazföldi hordozóeszközöket egyelőre nem nevezték meg, ahogy a pontos hatótávolságot és a rendszeresítés várható idejét sem hozták nyilvánosságra.
A legfontosabb műszaki újdonság
A legfontosabb műszaki újdonság a 454 kilogrammos, Mk 83-kompatibilis robbanófej. A RAFAEL azonban nem részletezte a töltet pontos összetételét, a köpeny kialakítását, a gyújtószerkezetet vagy az átütőképességet. Ez a különbségtétel azért lényeges, mert bár a tömeg meghatározza a hasznos teher kategóriáját, a célpontra gyakorolt tényleges hatást a szerkezeti felépítés és a robbanási mechanizmus dönti el.
A vállalat elnöke, Juval Steinitz a kiemelt célpontok között említette a légvédelmi rendszereket. Az nem derült ki, hogy a robotrepülőgép az indítás után képes-e önállóan felkutatni és követni a mozgó radarállomásokat, ahogy az sem, hogy alkalmas-e mélyen a föld alá épített, megerősített bunkerek megsemmisítésére.
Túlélőképesség és navigáció
A fegyver túlélőképességét a kis magasságú, terepkövető repülés növeli, amely a domborzat takarását kihasználva késlelteti az ellenséges felderítést, és lerövidíti az elfogásra rendelkezésre álló reakcióidőt. A célba juttatásról egy fejlett elektrooptikai rendszer gondoskodik, amely a látott képet a memóriában tárolt referenciafotókkal veti össze.
Bár a gyártó autonóm navigációt és minden időjárási körülmények közötti bevethetőséget ígér, a szenzorok pontos felépítését nem hozták nyilvánosságra. Így az sem ismert, mennyire ellenálló a rendszer az elektronikai hadviseléssel, vagyis a műholdas navigáció zavarásával szemben, illetve miként teljesít az optikai érzékelő rossz látási viszonyok és zárt felhőzet esetén.
Összehasonlítás a nemzetközi mezőnnyel
A nemzetközi piacon a SUPER ICE olyan, már bizonyított típusokkal osztozik a technológiai alapokon, mint az európai Storm Shadow/SCALP. Ez utóbbi szintén kombinálja az inerciális és a GPS-navigációt a terepkövető repüléssel, a végső szakaszban pedig infravörös képfelismerést használ.
A hasznos teher szempontjából a több mint 500 kilométeres hatótávolságú, német–svéd TAURUS KEPD 350 kínál jó összehasonlítási alapot. Ennek 481 kilogrammos tandem robbanófejét kifejezetten megerősített, föld alatti célpontok ellen tervezték, szemben az izraeli fejlesztéssel, amelynél ilyen specifikus bunkerromboló képességet nem említettek.
A nagy hatótávolságú csapásmérés terén az amerikai Tomahawk szolgálhat további referenciaként. A Tomahawk Block IV és V változatai megközelítőleg 1600 kilométeres hatótávolsággal és a SUPER ICE-hoz hasonló, 454 kilogrammos kategóriájú robbanófejjel rendelkeznek, irányításuk pedig az inerciális navigációt, a domborzat- és digitális képfelismerést, valamint a GPS-t ötvözi.
Az izraeli robotrepülőgép tehát a robbanófej méretét és a többplatformos indítási lehetőséget tekintve felveszi a versenyt a kategóriájában, ám a pontos hatótávolsági adatok hiányában a tényleges csapásmérő képessége egyelőre nem vethető össze közvetlenül a nyugati megfelelőivel.
