Egyre ritkább a saját otthon és a biztos megélhetés Európában
Évtizedeken át egy egyszerű társadalmi szerződés biztosította a fejlett kapitalista országok belső békéjét: aki tanul és dolgozik, annak saját lakása lesz, családot alapíthat, és magasabb életszínvonalat érhet el az előző generációnál. Ez a korszak azonban lezárult. A folyamat már a 2008-as gazdasági válsággal elkezdődött, amikor az európai államok az idősek juttatásait védték, miközben a fiatalokat érintő támogatásokat megvágták, napjainkra pedig a helyzet teljesen tarthatatlanná vált.
A fiatalok frusztrációja Európa-szerte tüntetéshullámokban tör a felszínre. Franciaországtól és Belgiumtól kezdve Spanyolországon át Olaszországig tömegek tiltakoznak az oktatás romló színvonala, a megélhetési válság és a megfizethetetlen lakhatás miatt.
Példátlan akadályok az önálló életkezdés előtt
A mai huszon- és harmincévesek példátlan akadályokkal szembesülnek az önálló életkezdés során. Míg a korábbi évtizedekben a technológiai fejlődés a friss tudással rendelkező fiataloknak kedvezett, a mesterséges intelligencia térnyerése ma épp a pályakezdő, rutinfeladatokat igénylő pozíciókat számolja fel. Emellett a stabil munkahely sem garantálja többé a biztos megélhetést.
Mivel a lakásárak emelkedése évek óta jócskán meghaladja a bérnövekedés ütemét, a saját otthon megteremtése szülői anyagi segítség nélkül szinte lehetetlenné vált. A számok is igazolják a drasztikus visszaesést: míg az 1980 körül születettek több mint fele rendelkezett saját ingatlannal harmincéves korára, a tíz évvel később születetteknél ez az arány már csak 40 százalék volt, a trend pedig azóta is romlik.
A társadalmi mobilitás elakadása globális jelenség
Kutatások bizonyítják, hogy alig néhány évtized alatt a felére zuhant azoknak az aránya, akik képesek felülmúlni szüleik anyagi helyzetét. Ironikus módon ma egy fejlődő országban élő fiatalnak jobbak az esélyei a kitörésre, mivel ott az alapvető technológiai felzárkózás és az oktatás kiterjesztése önmagában is gyors életszínvonal-emelkedést hoz. Európában viszont kimerültek ezek a könnyen kiaknázható tartalékok, a gazdasági növekedés pedig önmagában már nem képes felemelni a társadalom széles rétegeit.
Megoldhatatlan csapdahelyzet a kormányok előtt
A kormányok mozgástere minimálisra szűkült. Az elmúlt évek válságai nyomán az európai államadósságok és költségvetési hiányok az egekbe szöktek. A befektetők egyre drágábban finanszírozzák ezt az adóssághegyet, ami azonnali megszorításokat tenne szükségessé. A döntéshozók így megoldhatatlan csapdahelyzetbe kerültek, mivel egyszerre kellene csökkenteniük a kiadásokat, miközben hatalmas összegeket kellene a gazdaságba pumpálniuk a fiatalok esélyeinek javítása érdekében.
A kilátástalanság egyre inkább a politikai szélsőségek felé sodorta a fiatal szavazókat, akik készek hátat fordítani a hagyományos elitnek.
Lassan leépülő múzeum vagy fenntartható jövő?
Ahogy Kenneth Rogoff, a Harvard professzora rávilágított, a kontinens egy lassan leépülő múzeummá válik. Az európai államok fenntarthatatlan jóléti rendszereket működtetnek egy gyorsan elöregedő társadalomban, hatalmas adósságok árán. A kérdés már rég nem az, hogy kinek adjon az állam, hanem az, hogy honnan vonjon el forrásokat az államcsőd elkerülése érdekében.
A demográfiai valóság nem teszi lehetővé a jelenlegi rendszer fenntartását, az európai államok ugyanis nem finanszírozhatnak többé évtizedeken át tartó nyugdíjas éveket a korábbi aktív életszínvonalon. Ha a politikai vezetés nem hozza meg ezeket a súlyos áldozatokkal járó döntéseket az idősek és a vagyonosok terhére, a megélhetési és lakhatási válságba süllyedő fiatalok egyszerűen nem fognak családot alapítani. Ezzel pedig Európa a saját jövőjét áldozza fel.
