Egy űrhajós munkaperce mintegy 2500 dollárba kerül az ISS-en
A HUNOR által a Magyar Tudományos Akadémián szervezett egész napos tudományos szimpóziumon a projektek vezetői ismertették a tavalyi Axiom-4 küldetés keretében a magyar partnerek által tervezett és végrehajtott kutatások eredményeit. A több mint kéthetes misszió alatt Kapu Tibor összesen 25 kísérletet végzett el, amelyek a sugárzásméréstől a környezetpszichológiai vizsgálatokon át a növénybiológiáig számos tudományterületet öleltek fel. A szimpózium megnyitóján elhangzott, hogy a program Föld körüli szakasza tavaly lezárult ugyan, a cél azonban a hosszú távú, tartós hazai űrkutatási kapacitás kiépítése. Kapu Tiboron kívül még három másik magyar vett részt a teljes űrhajóskiképzésen, emellett több mint 20 fős szakembergárda szerzett tapasztalatokat a keringési pályán végzett kísérletekkel.
Hat évnyi természetes háttérsugárzásnak megfelelő dózis
A műszaki kísérletek közül a 27G-Technology RANDAM projektje jár a legelőrehaladottabb stádiumban. A vállalat tíz kis méretű, együttesen mindössze 0,6 kilogrammot nyomó dozimétert juttatott fel az űrállomásra, amelyek a fellövéstől a vízre szállásig mérték a sugárzást. Az eszközökből kettőt az űrhajósok viseltek, nyolc pedig az állomás moduljaiban és a SpaceX Dragon űrkapszulában kapott helyet. A teljes dózis átlagosan mintegy 44 százaléka a dél-atlanti sugárzási anomálián való áthaladásokból származott, ahol a Föld mágneses tere gyengébb. Az űrhajósok a küldetés alatt nagyjából 15,4 millisievert dózist kaptak, ami nagyságrendileg hat évnyi természetes háttérsugárzásnak vagy 140-160 mellkasröntgennek felel meg. A projekt egyik legfontosabb tanulsága, hogy a sugárzásmérés során nem mindegy, hol helyezik el az érzékelőket: a Dragonban 26 százalékkal magasabb értéket mértek, mint az állomáson átlagosan.
Csökkent szívfrekvencia és átalakuló agyi keringés
Az élettudományi kutatásokat három tényező teszi különlegessé: a tartós súlytalanság, a földitől eltérő sugárzási környezet, valamint az elszigetelt, zárt és extrém körülmények. A TESH kísérlet keretében Kapu Tibor a repülés előtt, alatt és után egy érzékelőkkel ellátott okospólót és egy 24 órás vérnyomásmérőt viselt. A repülés alatt csökkent a szívfrekvencia és a vérnyomás, nőtt a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása, a nyaki verőérben nőtt, a combverőérben csökkent az áramlási sebesség, ami a testnedvek fej felé áramlását jelzi. A hazatérés után ugyanakkora terhelésre nagyobb pulzusemelkedéssel reagált a szervezete, ami arra utal, hogy már egy rövid űrutazás is bizonyos fokú dekondicionálódással jár. Minden mért érték visszatért a normál tartományba.
A Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának VISPRO kísérlete az agyi keringést vizsgálta. Súlytalanságban az agyvízben úszó agy felfelé mozdul, és ha a vér nem tud megfelelően kifolyni a koponyából, az ödémához, végső soron a koncentrációs képesség romlásához vezethet. A kutatók robotizált Doppler-ultrahangos vizsgálófejet használtak, amely önállóan keresi meg a véráramlás jelét – ilyen eszközzel űrutazás közben most mértek először. A mikrogravitációban a középső agyi artériában csökkent az érellenállás, a látókérget ellátó hátsó agyi artériában viszont nőtt. Az erek tágulóképessége a repülés alatt nem változott, a hazatérés után azonban gyengébbnek bizonyult.
Növénybiológia és mikrobiom-vizsgálatok
A Debreceni Egyetem VITAPRIC kísérletében közel ezer retek-, búza- és paprikamag került az űrállomásra, amelyekből 12 darabot ki is csíráztattak egy a projektre tervezett, 3D nyomtatott nevelőegységben. Mind a 12 egységben kikeltek a növények. A Földön előkezelésen átesett magokból fejlődött növényeknél jóval kedvezőbb értékeket mértek, a növények anyagcsere-profilját azonban elsősorban nem a kezelés, hanem az űrkörnyezet határozta meg.
Az űrutazás a mikrobiomra is hatással van, ezért a száj, a bél és a vizelet mikrobiomját is vizsgálták. Utóbbival kapcsolatban űrhajósoknál korábban még senki nem végzett elemzést. A vizsgálatban Kapu Tibor mellett egy másik Axiom-4-es űrhajós és egy földi kontrollszemély vett részt. A minták közötti eltérések közel felét az egyén határozta meg, nagyjából negyedét azonban maga a küldetés. Az űrhajósoknál az űrállomáson és közvetlenül a hazatérés után vett mintákban jóval nagyobb változást láttak, mint amekkora a földi kontroll természetes ingadozása volt. Az adatfeldolgozás nagyjából a felénél tart.
